SSI Búvártanfolyam - Búvártúra | HUDAC - Hungarian Dive Academy

2026
július 22

Tűzi tippjei: Mi az a No-Deco merülés?

Sziasztok! A mai posztban egy olyan témát hoztam nektek, amiről minden búvár már a kezdő OWD tanfolyamon tanul, mégis kevesen értik igazán, mi is zajlik valójában a szervezetünkben egy merülés során.

Akik komolyabban elköteleződnek a búvárkodás mellett és beruháznak a felszerelésbe, azok előbb-utóbb tulajdonosai lesznek egy búvárkomputernek. A kedvtelési merülések során aktívan használjuk a komputert: többek között figyeljük a mélységet, a merülési időt, és ha a komputer levegőintegrált, akkor a palacknyomást is. A mélymerülések esetén különösen nagy figyelmet szentelünk a komputer által mutatott egyik értéknek, a "No-Deco Time"-nak (dekompressziómentes idő). De vajon elgondolkoztatok már azon, mitől függ ez a számláló, és mi történik a testünkben, miközben a komputer visszafelé számol?

Merüljünk el egy kicsit a dekompressziós elméletben – ígérem, közérthető marad!

Kezdjük a legfontosabb tény tisztázásával: olyan, hogy "dekompressziómentes" merülés, a fizika törvényei szerint nem létezik.

Amint megkezdjük a merülést és elkezdjük belélegezni a nagynyomású légzőgázkeveréket (kedvtelési merülések esetén levegőt vagy nitrox-ot), a testünk szövetei a megnövekedett környezeti nyomás miatt elkezdik a gázkeverékben lévő inert gázt, a nitrogént elnyelni. Ezt szaturációnak hívjuk, és a környezeti nyomás növekedése, vagyis a kompresszió okozza. Amikor pedig emelkedni kezdünk, a környezeti nyomás csökkenésével az elnyelt inert gáz elkezd kiáramlani a szöveteinkből. Ez a kiáramlási folyamat a deszaturáció, amit a környezeti nyomás csökkenése, vagyis maga a dekompresszió indít be!

Akkor miért hívjuk mégis No-Deco merülésnek?

A válasz egyszerre egyszerű és bonyolult. Az egyszerű válasz az, hogy azért, mert a szöveteink nitrogéntelítettsége az emelkedés egyetlen pontján, valamint a felszínre érkezéskor sem lépi túl azt a szintet, az úgynevezett M-értéket, ami felett a nitrogén olyan gyorsan ürülne ki belőlük, hogy buborékok képződnének. Vagyis megfelelő emelkedési sebesség (maximum 9 m/perc) esetén a nitrogén kiáramlása a szövetekből olyan tempóban történik, hogy nem szükséges kötelező dekompressziós megállókat beiktatni az emelkedés során.

És akkor nézzük egy kicsit tudományosabban!

A szövetcsoportok és a szaturáció / deszaturáció folyamata

A tested szövetei nem egyforma sebességgel veszik fel és adják le a nitrogént. Egyes szövetek (pl. a vér, az agy, a gerincvelő, a szív) gyorsan, míg mások (csontok, porcok, zsír) lassabban vagy nagyon lassan nyelik el és ürítik ki a nitrogént. Ezért a dekompressziós modellek az elnyelődés és a leadás sebessége alapján az emberi test szöveteit úgynevezett szövetcsoportokra (tissue compartments) osztják.

Azt, hogy az egyes szövetcsoportok gyorsnak, közepesnek vagy lassúnak minősülnek, az határozza meg, hogy az adott szövet mennyire van vérerekkel átszőve, és a szövet térfogatához képest mekkora mennyiségű vér halad át rajta. Ezt hívjuk perfúziónak.

A gyors szövetek azok, amelyek vérerekkel sűrűn átszőttek, és térfogatukhoz képest nagy mennyiségű vér halad át rajtuk (pl. agy, szív, vese, máj stb.). Ezek a szövetek a merülés megkezdését követően nagyon gyorsan elkezdenek telítődni nitrogénnel, de emelkedéskor gyorsan le is adják azt.

Ezzel szemben a lassú szövetek (pl. porcok, ízületek, zsírszövet) vérerekkel kevésbé átszőttek, térfogatukhoz képest kevesebb vér halad át rajtuk, ezért lassabban veszik fel a nitrogént, cserébe lassabban is ürítik ki azt.

Vegyünk egy klasszikus példát: egy 18 méteres, 40 perces merülés során a szöveteid a merülés megkezdésének pillanatában elkezdenek telítődni nitrogénnel. A leggyorsabb szöveteid a merülés 24. percére (az adott mélységnek megfelelő környezeti nyomáson) szinte teljesen telítetté válnak. Ezzel szemben a közepes szöveteid még a merülés végére sem fognak teljesen telítődni, a lassú szövetek pedig épp csak elkezdik felvenni a nitrogént.

Amikor emelkedni kezdesz, a gyors szöveteid azonnal megkezdik az elnyelt nitrogén leadását, amely a szövetből a vérbe, onnan a tüdőbe, majd a kilégzéssel a szabadba jut. A közepes és lassú szövetek azonban még az emelkedés megkezdését követően is telítődhetnek nitrogénnel, és vannak olyan lassú szövetcsoportok, amelyeknél a nitrogén leadása majd csak a felszínen fog megkezdődni.

Mi az az M-érték?

Az M-érték (Maximum value, M-value) nem más, mint az a maximális gáznyomás a szövetben, amit az adott szövet egy adott környezeti nyomáson még tolerálni tud anélkül, hogy a nitrogén buborékok formájában kiválna a vérből, és ezáltal dekompressziós megbetegedést okozna.

Mit nevezünk dekompressziómentes merülésnek? Mi köze van ehhez az M-értéknek?

Egyszerűen elmagyarázva: amíg a szövetben lévő gáznyomás az emelkedés bármelyik pillanatában és a felszínre érkezéskor is a szövetre jellemző M-érték alatt marad, addig dekompressziómentes merülésről beszélünk. Bár ez pontosan nem azt jelenti, hogy ilyenkor nincs dekompresszió – hiszen, ahogy azt már korábban írtam, ez fizikailag nem lehetséges. Ez azt jelenti, hogy a dekompresszió, vagyis a szövetcsoportok nitrogén leadása a kontrollált emelkedés során (max. 9 m/perc) biztonságosan le tud zajlani anélkül, hogy megállót kellene tartani, és így a szövetekben lévő nitrogén nyomása a szövetcsoportra jellemző M-érték alatt marad minden pillanatban.

Mit hívunk dekompressziós merülésnek?

Azoknál a kedvtelési merüléseknél, amelyeket dekompressziós merülésnek hívunk (megfelelő képzettség szükséges hozzájuk, pl. SSI Dekompressziós merülés), az az idő, amíg kontrolláltan a felszínre emelkednénk (max. 9 m/perc), nem lenne elegendő ahhoz, hogy a dekompresszió, azaz a szövetek nitrogén leadása minden szövetcsoport esetén úgy menjen végbe, hogy az elnyelt nitrogén nyomása a szövetekben az emelkedés bármelyik pillanatában, valamint a felszínre érkezéskor is a szövetre jellemző M-érték alatt maradjon.

Ha az emelkedés során vagy a felszínre érkezéskor a szövetben a gáznyomás átlépi a szövetre jellemző M-értéket, akkor a szövetből gyorsabban távozik az elnyelt nitrogén, mint ahogy azt a keringési rendszer el tudja szállítani a tüdőbe, és így buborékok keletkeznek.

Hogy ezt megelőzzük, dekompressziós merülés esetén tervezett dekompressziós megállókat iktatunk be az emelkedésbe. Ezek a nagyobb környezeti nyomáson eltöltött megállók lehetővé teszik azt, hogy minden szövet elegendő nitrogéntől szabaduljon meg és így az emelkedés bármelyik pillanatában, illetve a felszínre érkezéskor is a szövetekben lévő nitrogén nyomása a szövetre jellemző M-érték alatt marad.

Hogyan használd ezt a tudást a gyakorlatban?

• Az emelkedési sebesség kontrollálása az első és legfontosabb biztonsági hálód: A túl gyors emelkedés a legegyszerűbb módja annak, hogy "átlökd" a szöveteidet az M-értéken. Tartsd a max. 9 m/perc emelkedési tempót!

• Kedvtelési búvárként mindig dekompressziómentes merüléseket tervezz és hajts végre! (Hacsak nincs speciális végzettséged.) A komputerek által kalkulált No Deco Limit (NDL) úgy van kiszámolva, hogy még egy gyorsabb emelkedés esetén se lépje át egyetlen szövetcsoportod sem az M-értéket. A merülés során kövesd folyamatosan figyelemmel az NDL-t, és időben kezdd meg az emelkedést!

• A biztonsági megálló nem dísznek van: Bár elméletileg nem kötelező dekompressziós megállót tartani a dekompressziómentes merülések során, az 5 méteren eltöltött 3 perc nagymértékben segíti a nitrogén leadását, ezáltal a DCS elkerülését. Ezért ez minden kedvtelési merülés végén kötelezően ajánlott!

• A modern komputereken be tudod állítani, hogy az algoritmus konzervatívabban, vagy megengedőbben számolja a dekompressziómentes időt. Törekedj mindig a biztonságra és használj konzervatívabb beállítást!  

• Legyél tisztában az ismételt merülések rejtett kockázataival: A lassú szövetcsoportjaid az első merülés után még órákig ürítik a nitrogént. A második, harmadik merülésnél ezek a szövetcsoportok már nem "üresen" indulnak, és ezt vedd figyelembe az ismételt merülések megtervezésénél.

• Használj Nitroxot! Ha a gázkeverékedben kevesebb a nitrogén, akkor kevesebb is tud felszívódni. Folytasd a tanulást, és sajátítsd el a tudást, ami a Nitroxszal való merüléshez szükséges!

• Ha dekompressziós merülést szeretnél végrehajtani a szükséges tudást és képességeket az SSI Dekompressziós Merülés tanfolyamának segítségével tudod megszerezni.

• Mélymerülések esetén különösen figyelj oda a gáztervezésre. Legyél felkészülve arra az esetre is, hogy ha az eredetileg dekompressziómentesre tervezett merülés dekompressziós merüléssé válik extra megállót kell tartanod!

Ha mégis dekompresszióssá válna egy merülés

Mit csinálj, ha egy dekompressziómentes merülés során nem tervezett dekompresszióba csúszol? Nos, ilyen eset előfordulhat, ezért erre is fel kell készülni. Szerencsére a modern búvárkomputerek már képesek kezelni ezeket a helyzeteket. Ilyen esetben a komputered dekompressziós megálló megtartására fog utasítást adni (meghatározott mélységben, meghatározott ideig), amit kötelezően be kell tartanod! Nagyon fontos, hogy ilyenkor a biztonsági megálló is kötelezővé válik: a komputer által előírt dekostoppon túl még kötelezően el kell töltened 5 méteren 3 percet, ezzel is segítve a szöveteid nitrogénleadását. Ezen túl a Hungarian Dive Academy oktatóival együtt én is javaslom, hogy az emelkedés utolsó 5 méterét a lehető leglassabban (1–2 perc alatt) tedd meg.

Ha többet szeretnél megtudni a dekompressziós elméletről, vagy további kérdéseid lennének, keress benünket és segítünk!

➡ Hívj minket, segítünk:  +36 30 310 0617 | hello@hudac.hu | Búvártúrák | Búvártanfolyamok